Interjú Dr. Katona Gábor Heim Pál Gyermekkórház fül-orr-gégész professzorával

Dr. Katona Gábor

Fotó: Czvitkovits Judit

„Bulldog módjára verekedtem végig magam, hogy az implant eljárást Magyarországon is befogadják”

Negyven éve van a pályán, nevéhez pedig olyan sorsfordító mérföldkövek köthetők, mint a BAHA implantációs technika magyarországi bevezetése, vagy a kötelező újszülöttkori hallásszűrés rendeletbe foglalása. A Heim Pál Gyermekkórház fül-orr-gégész professzorát, Dr. Katona Gábort kérdeztük.

Miért pont a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet lett a választott szakterülete?

Az egyetem kezdetén minden érdekelt, és talán pont ezért nem is volt bennem elköteleződés, ugyanakkor meghatározó volt, hogy az édesanyám az egyetem kettes számú gyermekklinikájának intézetvezető főnővére, vagy ahogy ma mondanák, ápolási igazgatója volt. Rendszeresen bejártam hozzá, ismertem az orvosokat és a nővéreket, nyáron pedig műtős fiúként dolgoztam ott. Mivel a gyerekeket is nagyon szerettem, adódott, hogy gyermekgyógyász legyek. Három helyre adtam be a jelentkezésemet, a Heim Pál Gyermekkórházba pedig fel is vettek. Gyerekgyógyászként végigjártam a kórház valamennyi osztályát, és amikor eljött a szakvizsga ideje, már tudtam mérlegelni, hogy merre tovább. Abban biztos voltam, hogy manuális, vagyis sebészeti jellegű tevékenységet szeretnék végezni. A traumatológia, a szemészet, az urológia, az ortopédia és a fül-orr-gégészet közül az utóbbi érdekelt leginkább. Mindez nem ma volt: idén október 1-jén lesz negyven éve, hogy megérkeztem a Heim Pál Gyermekkórházba, de idén lesz húsz éve annak is, hogy a kórház fül-orr-gégészeti osztályának vezetője vagyok.

Szeretek itt dolgozni. Egy magas szakmai színvonalú csapat dolgozik a Heim Pál Gyermekkórházban, a tudat, hogy az ember mögött egy ilyen hátország van, biztonságot és nyugalmat ad. Legyen szó bármilyen nehéz esetről, tudom, hogy a legkiválóbb sebész, aneszteziológus, belgyógyász, hematológus tud segíteni, ahogy kiváló a sürgősségi ellátás és az intenzív terápiás csapat is. Itt nem izolált szigetek vannak, mi összedolgozunk.

A szakma és a társadalom nagyon sokat köszönhet Önnek. Ha nincs, a BAHA implantációs technikát is sokkal később ismerhetjük meg. Mikor hallott először erről az eljárásról?

2001 nyarán egy fül-orr-gégészeti egyesületi kiránduláson voltam a Plitvicei tavaknál, amin az egyik kedves barátom, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főorvosa, Dr. Liktor Bálint is részt vett. Mivel mindig megtárgyaltuk az újabb fülsebészeti eseteket, ő volt az, akinek arról a sikeres találmányról is meséltem, amit korábban egy szaklapban olvastam: egy svéd professzor egy új, csontvezetéses implantációs technikát alkalmaz, amit fogorvos ismerősének felfedezése nyomán vezetett be a fül-orr-gégészetbe. A göteborgi fogorvos a kihullott fogakat hidak, protézisek helyett beültetett titán fogakkal pótolta.

Ezen a kiránduláson vetettem fel az ötletet: mi lenne, ha ezzel az implantációs technikával mi is megpróbálkoznánk? Írtam a svéd professzornak, aki az intézetben fogadott bennünket. Bár nem tartott tanfolyamot, megnézhettünk egy-két műtétet, és sok apró részletről, fogásról, buktatóról mesélt. Mihelyst hazajöttünk, én bulldog módjára verekedtem végig magam a hivatalos procedúrákon, hogy az implant eljárást Magyarországon is befogadják.

A svédországi utunk során nemcsak az implantációs intézetet kerestük fel, de egy kiváló anaplasztológiai laboratóriumot is, ahol epitéziseket gyártanak, vagyis testünk különböző hiányzó „alkatrészeit” valamilyen mesterséges anyagból készült protézissel pótolják. Ilyen lehet például a fülkagyló, az állcsont vagy a szemgolyó. Liktor Bálint ezzekkel a fölhelyezhető epitézisekkel kezdett el foglalkozni. Eleinte kiegészítettük egymást: én a BAHA implantátummal elvégeztem a hallásjavítást, ő pedig a hallójárat és fülkagyló nélkül született emberek számára készített epitézist.

Emlékszik még az első „bahás” páciensére?

2002-ben volt az első műtét. Klaudiának hívták a kislányt, akit azóta is rendszeresen meghívunk az általunk szervezett BAHA klubokba. Ide a műtéten átesett és a jövendő pácienseinket hívjuk meg, én ugyanis vallom, mondhat az orvos bármit, az érintett legjobban annak hisz, aki az eszközt viseli. És igazuk van, ők azok, akik demonstrálni tudják, milyen húsz, harminc éve az implantátummal együtt élni.

Amikor elkezdtük itthon az implantációkat, évente egy-két betegünk volt csak, aztán fokozatosan nőtt az esetek száma. Ezeket a műtéteket kezdetben csak én végeztem az országban, néhány évvel később azonban az egyetemi klinikák is elkezdtek ezzel foglalkozni Pécsett, Budapesten, Debrecenben és Szegeden. A Heim Pál Gyermekkórházzal együtt jelenleg ez az öt centrum foglalkozik BAHA implantációval.

Ki alkalmas arra, hogy BAHA készüléket kapjon?

Ez egy csontvezetéses hallókészülék: a mikrofon felfogja a hangot, megfelelő rezgésekké alakítja, majd ezt a rezgést átadja a csontba beültetett implantátumnak. Mivel ez a csontrezgés a koponyacsonton, a belső fülön és a hallóidegen keresztül jut el az agyba, ez a megoldás azok számára megfelelő, akiknek vezetéses jellegű halláscsökkenése van. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a halláscsökkenés oka a fülkagylóban, a hallójáratban, a dobhártyán vagy a középfülben található – tehát az érzéksejtek épek.

Indikáció lehet a krónikus középfülgyulladás, a veleszületett hallójárati atresia, vagy a fülnéküliség, amikor nem fejlődik ki a hallójárat vagy a fülkagyló. A BAHA implantátum az egyoldali siketségnél is megoldást jelenthet, hiszen, ha a siket oldalra beültetjük az eszközt, mivel a koponya egésze rezgésbe jön, az oda érkező hangot a koponyacsont átvezeti a működő belső fülbe, így a siket oldalról jövő hangokat is tudja észlelni a beteg. Ez persze nem lesz tökéletes sztereó hallás, de a páciens a hang irányát meghallja, zajban a beszédértése valamennyivel jobb lesz, hiszen a fej árnyékoló hatása nem érvényesül, az kevésbé módosítja a beérkező hanghullámot. A beavatkozás kapcsán rengeteg életminőség-teszt készült, amik egyértelműen kimutatták, hogy egyoldali nagyothallásban az ilyen jellegű hallásjavítás magasabb életminőséget eredményez, míg a diákoknál egy érdemjeggyel javul az iskolai teljesítmény.

A technika fejlődésével a hallókészülék processzora már azt is lehetővé tette, hogy ne csak a tisztán vezetéses nagyothallást javítsa, hanem az úgynevezett kevert nagyothallást is, ahol a vezetéses komponens mellett van egy kis idegi faktor is – vagyis a hallóideg sem működik tökéletesen.

A hallókészülék helyett mikor van szükség a BAHA implantátumra?

A vezetéses típusú haláscsökkenésnél az elsődleges választandó módszer a fülészeti műtét vagy kezelés. Például rekonstruálni kell a dobhártyát, helyre kell állítani a hallócsontláncolatot, pótolni kell a hallócsontot, ki kell tágítani a hallójáratot – vagyis alapvetően műtéttel kell megoldást találni. Ha ez valamiért nem megy, akkor a légvezetéses hallókészülék a következő opció. Ha ezzel elősegíthető a hallásjavítás, akkor ezt kell előnyben részesíteni. Ugyanakkor sok olyan eset van, amikor nincs hova behelyezni a hallókészüléket, ilyenkor csak a BAHA implantátum jöhet szóba.

Vannak olyan krónikus középfülgyulladásos esetek is, amikor a páciensnek volt már öt-hat műtétje, és minden egyes beavatkozással egyre csökken az esély, hogy egy tartós, jó hallást lehessen elérni. Sokan ezen a ponton döntenek az implantáció mellett.

Hány éves kortól lehet a BAHÁT alkalmazni?

A BAHA készüléket már csecsemőkorban használjuk, bár ekkor még a műtét szóba sem jöhet. Egy fejpánttal erősítjük a fejre, amit ötéves koráig használ a baba – utána lehet implantálni. A szabály, hogy ötéves kor alatt nem lehet BAHA implantátumot beültetni.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, a hallás egy életkorhoz kötött sajátosság. A beszédfejlődés szempontjából kritikus, hogy mikor kezdődik el fejlődni a hallás. Ha valaki rossz hallással születik, és csak öt-hat éves korában kezdenek el foglalkozni vele, már soha nem lesz olyan a kifejezőképessége, a szókincse, mint annak, aki egészen pici korában „hozzájut” a hangokhoz.

Az időseknél is beválhat a BAHA?

Amennyiben az indikáció fennáll, fejpántos megoldással ki lehet próbálni a készüléket. Ha a pácines úgy érkezik vissza hozzánk, hogy nála működik ez a megoldás, úgy el lehet végezni a beavatkozást.

A pályafutása során voltak olyan esetei, amiket soha nem felejt el?

Birminghamben voltam tanulmányúton, amikor egy három és fél éves kisfiú műtétjét vállalta be az ottani team. Nyilvánvaló volt, hogy a hárommilliméteres implantátum túl nagy a gyermek alig két milliméteres koponyacsont vastagságához képest, a professzor mégis vállalta a műtétet. A fúrás során keletkezett csontport összegyűjtötte, fiziológiás sóval összekeverte, hogy ragasztót készítsen belőle, majd a kész masszát a csavar alá helyezte. Ez a massza idővel becsontosodott és mintegy megnövelte a koponyacsont vastagságát. Bár én soha nem mertem öt év alatti gyermeket műteni, egy alkalommal ugyanezzel a problémával szembesültem. A műtős kollégám ötletére fiziológiás só helyett fibrinragasztót használtunk, tíz másodperc alatt pedig egy olyan kemény masszát kaptunk, mint a beton. A műtét sikeres volt.

Egy másik emlékezetes esetem az első kétoldali BAHA műtétemhez köthető, amihez hasonlót korábban még nem végeztek Magyarországon. Ez akkora szó volt, hogy még a televízió is kijött közvetíteni. Ez az implantátum csavar helyett már egy kerek mágnessel működött, amit egy csavarhúzóval kellett felerősíteni. A műtét tökéletesen sikerült, azóta pedig egyre inkább elfogadott hazánkban is a BAHA kétoldali alkalmazása.

Soha nem felejtem el azt a fiatal fiút sem, aki egy arcfejlődési rendellenesség miatt került hozzánk. Nála is elvégeztük a BAHA implantációt, Liktor Bálint egy remek ívet készített a füle helyére, amire szilikonból egy műfület illesztettek. A hosszú hajával és a szemüvegével szinte észre sem lehetett venni a protézist.

Nemcsak a BAHA implantátum hazai bemutatása, de az újszülöttkori hallásvizsgálat törvényi szintre emelése is az Ön érdeme.

Több mint huszonöt éve annak, hogy Pytel József professzorral és Beke Zsolt főorvossal ebbe belevágtunk – és amihez aztán idővel számtalan kolléga – többek között Gáborján Anita és Tamás László professzor – is csatlakozott.

Az újszülötteket korábban is vizsgálták, de szisztematikus, objektív és teljeskörű hallásszűrés nem létezett, sőt vitatott volt, hogy szükség van-e egyáltalán erre, hiszen a szülő úgyis észreveszi, ha baj van a gyermek hallásával. A kutatások azonban időközben rávilágítottak arra, hogy egyáltalán nem mindegy, mikor derül ki a gyermek nagyothallása, siketsége.

Nagyon sokáig nem volt olyan módszer a kezünkben, ami százszázalékosan alátámasztotta volna a diagnózist, aztán megszülettek azok a vizsgálatok, amikkel már objektíven alá tudtuk támasztani, hogy valóban baj van. Ezzel párhuzamosan nagyon komoly felfedezések láttak napvilágot a genetika területén is, kimutatták, hogy a nagyothallást egy méhen belüli genetikai mutáció is okozhatja. Jelenleg több mint háromszáz olyan mutáció ismert, ami nagyothalláshoz vezet. Ezt ma már pár csepp vérből meg tudjuk mondani.

Mindezek a tényezők együtt állasa kellett ahhoz, hogy meggyőzzük a hatóságokat, a minisztériumokat és a mindenkori kormányt arról, hogy az újszülöttkori hallásszűrés egy népegészségügyi kérdés, aminek csak úgy van értelme, ha nem csak a rizikócsoportokat, de minden újszülöttet szűrünk. Fontos ehhez tudni, hogy a nagyothalló újszülöttek nagyrésze látszólag teljesen egészséges.

Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy meg tudjuk indokolni, miért van szükség az újszülöttkori szűrésre. Alapítottunk egy munkacsoportot, aminek én lettem a vezetője, alkottunk egy szakmai irányelvet, ami rögzítette, hogyan, mikor, mivel, kikkel és hányszor kell ezt a vizsgálatot elvégezni, majd elfogadtattuk a társszakmákkal és a minisztériummal. Ezután készülhetett el a jogszabály, ami mihelyst megjelent a Magyar Közlönyben, kötelező rendeletté vált. Nyitottak egy sort a költségvetésben, és az összes újszülött osztályt ellátták objektív audiometriás szűrő-eszközökkel. Gáborján Anita kolléganőm vállalta, hogy az egyetemi képzés keretei között tanfolyamot indít, és egy egynapos képzésen megtanítja a mérés menetét.

Létrejött egy országos adatbázis is, ami az online pénztárgépekhez hasonlóan működik: a szűrőkészülékek beküldik az adatokat egy központba. Az ország bármely pontján kiszűrt kis újszülötteket ezekbe a verifikáló központokba irányítják, az ide került gyerekeket klinikailag is alaposan kivizsgálják – és ha a gyanú beigazolódik, a kis páciens megkapja a szükséges ellátást, legyen az műtét, hallókészülék, BAHA vagy épp cochleáris implantátum – majd a szurdopedagógiai utánkövetést. Az informatikai rendszer nyilvántartja a kis betegeket, nem enged elveszni senkit sem.

Szerző: Czvitkovits Judit