Interjú Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadóval

Dr. Kiss József Géza

Fotó: Frank Yvette

„Akik időben hozzájutnak az implantátumhoz, teljes értékű emberként nőnek fel”

A Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikája tavaly év végén új szárnnyal bővült, benne egy vadonatúj Cochleáris Implantációs Centrummal. Az új épület és az új infrastruktúra minden eddiginél pontosabbá, hatékonyabbá és komfortosabbá teszi a szakemberek munkáját, és a páciensek komfortérzetét is nagyban növeli. A nagy léptékű fejlesztés adta lehetőségekről a klinika tudományos tanácsadójával, Dr. Kiss József Gézával beszélgettünk.

Tavaly novemberben a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikája új szárnnyal bővült, és ezen belül egy új Cochleáris Implantációs Centrumot is létrehoztak. Régóta szükség volt erre a nagyszabású fejlesztésre?

A klinika ebbe az épületbe 1961-ben költözött, és az azóta eltelt időben – különösen az utóbbi évtizedben – az itt folyó munka nemzetközi hírűvé vált. Ezt a régi épület sem szerkezeti, sem infrastrukturális szinten nem tudta már kiszolgálni. Szükség volt a korszerűsítésre. Az utóbbi évtizedben workshopokat, nemzetközi konferenciákat rendeztünk, mert ránk szegeződött Európa és a világ figyelme a jól működő implantációs program miatt. Kiemelt központ lettünk, és mivel infrastrukturálisan is méltók akartunk lenni erre a figyelemre, mindenképp szükség volt erre a fejlesztésre. Fontos, hogy a környezet mind a betegeink, mind a munkatársaink számára megfelelő színvonalú legyen. Korábban mindazok ellenére tudtunk jó eredményeket produkálni hosszú éveken át, hogy nem voltak hozzá adottak azok a lehetőségek, melyekkel a versenytársaink rendelkeznek.

Európai vagy világviszonylatban a megújult szegedi centrum hol helyezkedik el?

Magyarországon talán most mi vagyunk a legmodernebbek: a háttér, a műtőhelyiségek méretei, az infrastrukturális feltételek, az eszközök, az informatika már mind megfelelnek annak a szintnek, ami nemzetközileg egy ilyen központtól elvárható.

A hallás segítése szempontjából talán a legfontosabb, hogy a hallásproblémát minél korábban és minél pontosabban azonosítsák. A megújult klinika hogyan tudja elősegíteni ezt?

Az objektív hallásszűrést is tovább fejlesztettük, bár ezekhez már korábban is rendelkeztünk megfelelő műszerekkel. Most egy modern, tágasabb vizsgáló áll rendelkezésünkre, ahol jobb körülményeket tudunk biztosítani. Az ellenőrzés, a kontroll, a rehabilitáció területén viszont látványosan sokat fejlődtünk. A beállítási lehetőségek lényegesen jobbak lettek. Gondoljunk bele: egy pici gyerek megkapja az eszközt, aminek segítségével hallani fog. Ahhoz, hogy egy ilyen kicsi gyerekkel kommunikálni lehessen, és a hallását segítő eszközöket jól beállíthassuk, arra van szükség, hogy megfelelő körülmények álljanak rendelkezésünkre. A jó beállításokhoz nemcsak a kollégáink együttműködése szükséges, hanem fontos a megfelelő környezet is, ahol a gyerek jól érezheti magát, és nem kezd el sírni, amint belép a helységbe. Ehhez megfelelő környezetre, térre, elegendő időre, és játékokra van szükség. Barátságos környezetet kellett kialakítani, mert ha egy gyerek nem hajlandó megnyílni, együttműködni, kommunikálni, akkor mi sem tudjuk az implantátumot ideálisan beállítani. Különösen fontos ez az első beállításoknál, ami egy–egy alkalommal több órát is igénybe vehet. Az új környezet nagyban segíti azt, hogy ez a munka könnyebben elvégezhetővé váljon. Az optimális beállításhoz sok vizsgálatot kell elvégeznünk, hogy kiderüljön, hogyan tudjuk biztosítani a valós „zajos” környezetben a megfelelő hallást, az irányhallást a kis betegeinknek. Ezekkel a jól beprogramozott eszközökkel, és a tágas, barátságos vizsgálókkal most lett egy egyedi, új környezeti infrastruktúránk.

Az első emeleten egy nagy fülészeti és gégészeti műtőblokkot adtak át. Ez milyen előnyöket hordoz magában?

A régi épületnek számos korlátja volt, de az új, már modern szabványok mentén épült. Szabványok vannak ugyanis arra, hogy mekkorának kell lennie egy előkészítőnek vagy egy műtőnek. A régi épület „műtő-szobái” ezeknek a követelményeknek sajnos már rég nem feleltek meg, még ha a legmodernebb műszerekkel is voltak felszerelve. Kicsik, szűkek voltak, nem fértek be a kollégáink a műtőbe, és a szükséges berendezések számára sem volt elegendő hely. Ezeket a problémákat az új műtő mind orvosolta. Egy-egy implantátum 4-7 millió forintba kerül és egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen eszközt a megfelelő módon, biztonságos körülmények között tudunk-e beültetni a gyerekeknek, mert ők ez által válnak egy életre hallóvá. Ez az implantátum az első mesterséges érzékszerv és egyelőre nincs más: a hallás az egyetlen, amit mesterségesen tudunk pótolni. A látás, a szaglás vagy az ízlelés „visszaadására” még nem létezik megfelelő technológia. A cochleáris implantátummal tudjuk biztosítani a siketen vagy súlyos nagyothallással született gyermekek hallását, vagy éppen visszaadni azon idősebbeknek, akik az életük folyamán vesztették azt el. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor fennáll a lehetősége, hogy nem sikerül optimálisan behelyezni ezeket az eszközöket. A pontosság miatt van szükség a tökéletes infrastruktúrára. Szerencsére korábban is nagyon kevés műtétnél fordult csak elő „probléma”, és az új műtő új berendezései segítségével még ezt a rendkívül alacsony hibaszázalékot is eltüntethetjük. Az egyik ilyen eszköz egy új radiológiai berendezés, ami lehetővé teszi, hogy műtét közben kövessük azt a folyamatot, amikor az implantátum elektródakötegét bejuttatjuk a fül-csigába, igy rögtön láthatjuk, hogy az optimális helyre került, biztosítva ezzel az elvárható lehető legjobb működését, amit ott helyben modern elektrofiziológiai módszerekkel le is ellenőrizhetünk. Megállapíthatjuk, hogy beteg várhatóan hallani fog az eszközzel, s egyúttal az is kiderül, hogy a beültetett készülék megfelelően működik. Így rendkívül pontos munkát tudunk végezni a betegeink optimális hallása érdekében.

A cochleáris implantátumok behelyezése ma már rutinműtétnek mondható?

Az első implantációk még a nyolcvanas évek második felében történtek Magyarországon, és ezzel a világon az élvonalba tartozunk. Akkoriban persze az esetszám még borzasztó kicsi volt, mert a biztosító az eszközöket még csak egyedi méltányosság alapján fizette. A rendszeres finanszírozás 1997-ben kezdődött: azóta akinek szüksége van rá, és alkalmas a beültetésre az biztosan megkaphatja. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a műtét technológiája folyamatosan változik és fejlődik, mivel maguk az eszközök is fejlődnek. Egyre modernebbek, egyre kisebbek, egyre hosszabb élettartamúak, és természetesen egyre „okosabbak”. A legelső eszközök még „csak” arra voltak jók, hogy a környezet hangjaiból valamennyit visszaadjanak: észlelje a páciens a környezet hangjait, ha rádudál az autó, ha szólnak hozzá, vagy megugatja a kutya. Később már az volt az igazán fontos, hogy a beszédet is megértse az implantátumot kapó, és maga is megtanuljon ezáltal beszélni. Ma már akár a zenét is élvezni lehet általuk, sőt törekszünk arra, hogy olyan finom megkülönböztetésekre is képes legyen, hogy az eszköz viselőjét a jó minőségű hallása és beszédképessége miatt ne lehessen megkülönböztetni a halló társaitól. Ahogy az eszköz fejlesztése és a mérete is változott, úgy vele együtt a beültetés műtéti technikája is. Ma már egy műtét nem tart tovább egy-két óránál, még a kétoldali beültetés esetében sem. Nem szükséges például csontágyat fúrni a koponyacsontba, a műtétet a lehető legkisebb bőrmetszésből végezzük, ezzel is a legkisebb műtéti traumát okozva a betegeinknek. Így sok időt is megspórolunk, ami azért nagyon fontos, mert az egy-két éves pici gyermekeknél nem mindegy, hogy egy-két óra vagy négy óra hosszan altatjuk. Bizony, a hosszú ideig tartó altatás is komolyan megviselheti a szervezetet. A legkisebb traumával járó sebészeti beavatkozásra törekszünk, a lehető legkisebb kockázattal.

Mennyi egy cochleáris implantátum várható élettartama?

Van a garancia és van az élettartam. Ha egy tévének három év a garanciája, attól még tíz év múlva is működhet. Az implantátumoknak, pontosabban azok belső, beültetett egységeinek 10-15 év a garanciális élettartama, de sok olyan betegünk van, aki harminc éve kapott eszközt, és az még ma is jól működik. Külső eszközt persze könnyebb cserélni, mert ott nincs szükség műtétre, és ezek egyre modernebb és kisebb méretben készülnek. Cseréjük hatévenként meg is történik a NEAK által finanszírozva, ezzel is biztosítva az eszközök hosszú távú megfelelő működését. A belső eszközöknél nagyon ritkán történik meghibásodás, és az is általában valamilyen baleset – esés, karambol – miatt következik be, ilyenkor a legtöbb esetben gond nélkül kicserélhető a belső egység is, igaz egy új műtét keretében. A meghibásodás abból is adódhat, ha netán valakiről kiderül, hogy allergiás a beépített implantátum valamelyik összetevőjére, de ez elképesztően ritkán fordul csak elő (és gyanú esetén már a műtét előtt tesztelhető, hogy mutat-e az adott beteg valamelyik alkotóelemre allergiás reakciót).

Úgy tudom, hogy új, saját vizesblokkokkal ellátott kórtermeket is átadtak Szegeden. Ezeket mennyiben használják ki az implantáción átesett betegek? Egy ilyen műtét után jellemzően mennyi ideig kell a kórházban maradniuk?

A régi épület kórtermei nem feleltek meg a modern, XXI. századi követelményeknek. Ezek 4-5-6 ágyas kórtermek voltak és nem volt lehetőség azokat belső vizesblokkal kibővíteni. Az új épületben azonban már komfortos, tágas kétágyas betegszobákat alakítottunk ki hozzájuk tartozó fürdőszobákkal, ahol már a „privát szféra” is megoldható. Ami nagyon fontos, ha belegondolunk, hogy ide sokszor anyukák vagy apukák fekszenek be a pici gyerekükkel, s most már nem kell a fürdőszobákat, és a mellékhelységeket közösen használni más felnőtt fül-orr-gégészeti betegekkel, mert mindenkinek van „sajátja”. Ha végig tekintünk Európán, tőlünk nyugatra a kórtermek már majdnem mindenütt ilyen kialakításúak. Ezzel most nekünk is sikerült felzárkóznunk. Az, hogy egy implantátum behelyezése után mennyi ideig kell kórházban maradnia a páciensnek azon is múlik, hogy csak az egyik, vagy mindkét fülét műtötték, illetve hogy a műtét „speciális” esetekben mennyire volt bonyolult, igényel-e folyamatos megfigyelést az operált beteg, azonban ez ritkán fordul elő. Mivel a gyerekeket ilyenkor nem éri nagy „műtéti trauma”, mint azt már korábban említettem, így másnap már szaladgálnak és a nagyobb kötéseket is levesszük róluk. Általában harmadnap már haza is mehetnek, csak kötözésre vagy varratszedésre kell később visszajönni, és természetesen majd egy hónap múlva a készülék első beállítására.

Az új központ a kutatások szempontjából milyen lehetőségeket rejt?

Mi egy klinika vagyunk, nem kutatóintézet, ezért a mi kutatásaink alapvetően klinikai kutatások. Nekünk az a legfontosabb, hogy új műtéti, diagnosztikai és rehabilitációt segítő eljárásokat dolgozzunk ki, hogy ezzel is segítsük a jobb és modernebb új implantátumok generációinak kialakítását, s ez által a betegeink hallását. Adatainkkal segítjük az implantátumok beszédprocesszorainak megfelelően gyors, optimális beállítását mind műtétek közben, mind a műtétek után. Előbbiek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy az implantátumokat gyártó cégekkel együtt tudjunk működni/gondolkodni az új eszközök fejlesztésében, legyen szó akár a szoftveres, akár a hardveres oldalról. A műtéti technikák fejlődése magával vonja azt, hogy már jelezni tudjuk, hogyan lenne jobb az eszköz mérete, formája, vagy a beállításai lehetőségei, hogy az minél megfelelőbb legyen a beteg számára, és minél könnyebben beültethető legyen. A műtét közbeni visszajelzések és információk sok-sok segítséget adnak a gyártó és a tervező számára, hogy még pontosabban, az újabb kihívásoknak is megfelelve optimalizálni tudja az eszközt a jövőben. Ugyanakkor nemcsak a műtétekről kapnak tőlünk sok visszajelzést. Az eszköz beállítása során szerzett tapasztalatainkat is megosztjuk a gyártókkal, hogy ezáltal később a beállítás minél rövidebb ideig tartson, és minél pontosabb, komfortosabb legyen.

A cochleáris implantátumok a következő három-négy évben milyen irányban fejlődhetnek tovább?

Két dologról beszélhetünk: egyrészt arról, hogy ez az eszköz maga milyen irányba változik, másrészt arról, hogy visszaadható-e a hallás más alternatív, molekuláris biológiai, esetleg hybrid módszerekkel. Ma már arról beszélünk, hogyan hatékonyabb a beültetett elektródák működése: ha egyre kisebbek, vékonyabbak lesznek, egyre jobban követik a csiga belső spirális alakját, vagy ha több elektródát rakunk be, nem húszat, hanem például kétszázat, ami esetleg virtuális elektróda sokszorosítást is jelenthet. A belső és külső egységben is van egy-egy beépített mikrochip, és a mesterséges intelligencia segít nekünk abban, hogy ezek személyre szabott működését a későbbiekben optimálisabbá tegye, és fontos, hogy az újabb és modernebb programverziók mindig letölthetők legyenek az eszköz, vagy akár egy régebbi eszköz memóriájába. Lehetőség van a külső egység elemeinek fejlesztésére is. Legyen az eszköz egyre kisebb, tudjon egyre többet, kommunikáljon az egyéb elektronikus eszközeinkkel, rádióval, tévével, PC-vel, mobiltelefonnal, estleg a másik oldali implantátummal, vagy hallókészülékkel. Fontos, hogy ritkábban kelljen bennük elemet, vagy hosszú élettartamú akkumulátort cserélni. Szó van arról is, hogy a molekuláris biológiai lehetőségeket is hybridizáljuk az implantátumokkal, és az implantátum elektródájába olyan csatornákat építünk be, amiken keresztül gyógyszereket lehet adagolni a belső fülbe, melyek aztán a fülzúgást vagy szédülést is csökkenthetik, megelőzhetik a különböző gyulladásos folyamatokat, sőt elősegíthetik a hallószerv bizonyos mértékű regenerációját, és nemcsak a hallását adják vissza a betegnek. Sok lehetőség áll előttünk, de mind közül számunkra a legfontosabb, hogy az eszközök egyre kisebbek, és egyre többet tudnak. Ezen fejlesztésekben most már mi is sokat tudtunk segíteni. Munkásságunk elismerésének köszönhetően az elmúlt években több nemzetközi kongresszus megrendezését bízták ránk, s nemzetközi workshopokat is szerveztünk ebben a témában. Idén októberben is lesz egy nagy, kétezer résztvevő körüli nemzetközi kongresszus, amit mi rendezünk a gyermek cochleáris implantáció témakörében, bár a koronavírus helyzet miatt sajnálatunkra félig-meddig vagy talán egészen az interneten fog megvalósulni.

Eddig főképp az infrastruktúráról beszélgettünk. Mesélne arról, milyen csapat kezeli ezt a modern eszközparkot Szegeden?

A sikerünkben a legfontosabb tényezőt jelenti, hogy egy jó csapat vagyunk. Talán a szegedi csapat Magyarországon a legjobb, és ezt büszkén mondom. Ma már a kezdeti gárdából csak én maradtam aktívan tagja a csoportnak, sok jó munkatársunk az idők folyamán már nyugdíjba vonult. A jó hír az, hogy az  évek folyamán egy nagytudású, fiatal, aktív kollektíva jött létre, tovább erősítve a nemzetközi elismertséget kivívó munkát. Itt egy „széles spektrumú” csapat dolgozik komoly együttműködésben, Magyarországon a leginkább megfelelve a nemzetközi standardoknak. Több implantáló orvosunk van, mint máshol, 3-4 fülsebész tudja nálunk a műtéteket elvégezni. Melléjük nyilván kellenek a jó diagnoszták – audiológusok, elektrofiziológusok, , – akik megfelelően kiválasztják a pácienseket és elvégzik a szükséges kivizsgálásokat. Nagyon fontosak az aneszteziológusok, radiológusok, sőt van olyan fül-orr gégész kollégánk, aki radiológiai ismeretekkel is rendelkezik, márpedig ez a legjobb párosítás ebben az esetben. A radiológus munkáját biomérnökök segítik a CT és MR képek elemzésével, 3D- s feldolgozásával, ami nagy segítség a bonyolultabb eseteknél, anatómiai deformációknál, a műtét megtervezésekor, hogy az biztosan problémamentes legyen. Mérnökök/biomérnökök/fizikusok kellenek a műtét közbeni elektrofiziológiai vizsgálatokhoz, valamint a későbbi optimális eszközbeállításokhoz, ami elkerülhetetlen az implantátumok megfelelő működéséhez. A kontroll méréseket időnként minden régebbi páciensünknél is el kell végezni, minimum évente egyszer kétszer. Több mint 800 beteg esetén, akiket gondozunk, ez nem kis feladat, tehát igen is kellenek a megfelelő nyugodt és biztonságos környezeti feltételek. Ekkor még nem beszéltünk a szűrésről, a betegek elővizsgálatairól, a rehabilitációról, ahol pszichológus, audiológus, gyermekneurológus, logopédus és szurdopedagógus dolgozik velünk azon, hogy az implantátumot kapott gyermek minél előbb felzárkózhasson a halló társai közé, hallás- és beszédképességei fejlődésével utolérhesse azokat, és normál óvodába vagy iskolába tudjon járni, és teljes életet élhessen, tudjon továbbtanulni, korlátok nélküli hasznos, termelő tagja legyen a társadalmunknak. Nagyon jó a kapcsolatunk a védőnői hálózattal, hiszen ők, akik rendszeresen találkoznak a problémás gyermekek családjával és tudnak nekik segíteni abban, hogy hozzánk irányítják a betegeket. Végül ott vannak a molekuláris biológiai/genetikai vizsgálatokat elvégző munkatársaink, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy a kiszűrt gyerekeknél a süketség etiológiája milyen: veleszületett (szindrómás, nemszindrómás) genetikai eredetű süketséggel, netán anatómiai eredetű deformációval állunk-e szemben, vagy a süketség valamilyen szerzett betegség miatt következett be. Mindezek az adatok is befolyásolhatják a sikeres hallásfejlesztést. Természetesen folytathatnám még a felsorolást, hiszen az elméleti intézetek munkatársaival is egyre több együttműködés indul ebben a témában, pontosan azért, hogy egyre jobb implantátumok kifejlesztésében vehessünk részt közösen.

 

Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika

Szerző: Tóth Csaba